Fájdalom

2011 november 29. | Szerző: hópehely14 |

 Tudom, hogy régen írtam, de azt hiszem, hogy most jött el ennek az ideje. 
A gimi szörnyű. Nembírom már idegekkel. Most lesz egy mikulás napi ünnepség, amire fel kell lépnie az egész osztálynak. És Grétával kitaláltunk egy tácot, de senkinek nem tetszet, mármint a lányok közül, de azért táncolták. És ma meg már senki nemakart táncolni, mindenki veszkedett mindenkivel, én meg olyan rosszul lettem, hogy az orvoshoz kellett mennem, és nyugató injekciót adott nekem. Most is sírok, mert elegem volt, hogy senki nem ért meg. Anyu is kiabál már rám, hogy miért nem értem meg őt, hogy ezen túl lehet menni meg, hogy csak a hisztisek csinálnak ilyet. Még sírni se szabad. Én nekem már semmit nemszabad csinálnom, csak csendben ülni. Még a tanárok is utálnak. Én nemcsinálok semmi rosszat, de mindenki bánt. Minek?? 🙁 Miért nem ért meg senki? Én csak szeretnék egy jó ember lenni és mindnekivel jól kijönni. Tudom, hogy ez nem fog sikerülni, de akkor is. Minek kell utálni? Miért kell a hátam mögött kibeszélni? Minek? Csak valaki legyen az én helyembe azt kívánom! Vajon ő hogy élné meg? Tuti szarabbul. Nekem meg elegem volt a kurva osztályból, suliból, tanárokból. Annyira fáj 🙁 Én nemtudom, hogy mit tegyek. 🙁